A projekt fő gondolata az volt, hogyan képzelik el a diákok a túlélést a tatárok pusztítása idején. Milyen lenne az ideális vár, az ideális fegyverzet, melyek a menekülés lehetőségei, és milyen régészeti emlékek tanúskodnak az eseményekről?

A tanulók egészen különleges módokon mutatták be a sikeres védekezés lehetőségeit: a skála a Rogerius mester Siralmas ének című krónikája alapján rekonstruált számszeríjas védekezéstől az erdőben történő vadászaton át – amit itt egy rózsaszín plüssmalac szemléltetett – egészen a Minecraftban épített várakig és 3D-nyomtatással készült erődökig terjedt.

A bemutatók csúcspontjaként egyes csapatok speciális tatár és magyar korabeli ételeket is megkóstoltattak velünk. Terítékre került például a „BÓC” nevű, darált sertéshússal töltött tésztapárna, a kovásztalan kenyér fokhagymás „menekülőszósszal” (gyorsan elkészített lisztes-fokhagymás-aludtejes mártogatóssal), valamint a szárított sertéshús is. Szerencsére a tatárok által olykor fogyasztott „lóvért” senkinek nem jutott eszébe prezentálni...

Az előadásokat kardvívás és számos látványos prezentáció színesítette, amelyek még a tanárok számára is tartogattak új információkat. Megtudhattuk például, hogy a tatárok a ló vágtája közben az úgynevezett „lebegő szakaszban” lőtték ki nyilaikat, mivel ekkor volt a legstabilabb a testhelyzetük. Elhangzott az is, hogy halállal büntették azt a harcost, aki fosztogatás miatt megállt, lassítva ezzel az előrenyomulást, illetve, hogy fütyülő fejvégű nyilak kilövésével is kommunikáltak egymással a seregrészek.

A projektmunkák bemutatása a jövő héten is folytatódik, és már izgatottan várjuk a második részt. Egy biztos: nagyon jól szórakozunk, miközben rengeteget tanulunk erről a sorsfordító korszakról.