Trefort Ágoston (1817-1888) neves reformpolitikus, történész, közgazdász, jogász, publicista. A Zemplén megyei Homonnán született jómódú orvoscsaládban. Szülei az 1831-es koleravészben haltak meg.
Trefort Ágoston az 1832-es reformországgyűlésen találkozott ifjú társaival, Eötvössel, Szalay Lászlóval, Pulszky Ferenccel, Kemény Zsigmonddal. Egy művelt és közéletiségre vágyó, becsületes polgárember életútja kezdődött el a 19. század elején. Több nyelven beszél. Külföldi utazásai során - miként gróf Széchenyi István - gazdag tapasztalatokat szerez. Életcélja lett az ország elmaradottságának felszámolása. 1837-től fogalmazó a Budán székelő Kamaránál. Tudatos és elmélyült tanulmányokat folytat. 1839-ben megalakítja a Pesti Műegyletet.

Különböző folyóiratokban publikál: Themis, Társalkodó, Budapesti Szemle stb. Támogatja Kossuth iparfejlesztő programját. Követeli a vasút fejlesztését, az ősiség megszüntetését, a hitel kiterjesztését.Az 1848-as polgári forradalom kitörése váratlanul érte. Eötvös oldalán tagja a Batthyány-kormánynak. Földművelési és kereskedelmi államtitkár. A forradalom és szabadságharc leverése után Eötvössel együtt emigrációba kényszerül. Nem a hazát hagyták el, hanem az önkényuralmat. Miként 1956 után menekülni kényszerülő magyarok tömegei. 1850-ben hazatért.

A Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1885-től elnöke. A kiegyezést előkészítő bizottság egyik fontos személyisége. Egyetért Deák Ferenc politikai irányvonalával. Ezen idő alatt meggyőződésévé válik, hogy az országnak fejlett iskolarendszerre van szüksége, egy kiművelt, új generáció emelheti fel a társadalmat. 1872-től 1888-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Eötvös liberális művelődéspolitikájának folytatója, Eötvös sógora. A korszak számos kiválóságával tartott baráti, munkatársi kapcsolatot, így Lónyay Menyhérttel is.

Lónyay egy kis ideig pénzügyminiszter. Messzemenően támogatta Eötvös, Trefort, Wekerle Sándor polgárosodást elősegítő terveit. 1883. május 23-án az uralkodó szentesítette a középiskolákról és a középiskolai tanárok képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikket. E törvény létrehozásában és végrehajtásában elévülhetetlen érdemei vannak Trefort Ágostonnak és munkatársainak. Idézet az 1883-as középiskolai törvényből:

"1. § Középiskolák alatt ezen törvényben a gymnasiumok és reáliskolák értendők. A gymnasium és reáliskolának az a feladata, hogy az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassa és felsőbb tudományos képzésre előkészítse. A gymnasium e feladatot a minden irányú humanisticus, főleg az ó-classicai tanulmányok segítségével, a reáliskola pedig főleg a modern nyelvek, a mennyiségtan és természettudományok tanítása által oldja meg. 2. § Mind a gymnasium, mind a reáliskola nyolcz osztályú, ugyanannyi évfolyammal… 7. § A hitfelekezetek maguk határozzák meg az általuk fenntartott nyilvános középiskolák tannyelvét és a mennyiben ez nem a magyar, kötelesek a tannyelven és irodalmán kívül a magyar nyelv és irodalmának történelme, mint rendes tantárgy tanításáról is gondoskodni és pedig oly óraszámban, mely annak kellő elsajátítását lehetővé tegye… 42. § Az ország a középiskolák tekintetéből, tizenkét tankerületre osztatik, s mindegyiknek élén egy tankerületi főigazgató áll."

Trefort munkásságáról még hosszan írhatnánk. Terjedelmi okokból ettől el kell tekintenünk. Kiemelkedő szervezője, menedzsere volt a művelődéspolitikának, az egyházügynek, mintaszerű rendet tartó puritán hivatalnok. Mindemellett életvidám, kedves és szeretetreméltó ember. Miniszterként szívén viselte minden hivatalnokának s a hozzá forduló panaszosoknak gondját, baját. Nehezen tudott a kéréseknek ellenállni. Kit tanáccsal, kit - ha kellett - pénzzel támogatott.

Külföldi útjainak tapasztalatairól rendszeresen beszámolt munkatársainak. Az utazást még idős korában is fontos ismeretszerzési forrásnak tartotta. Útjai nem protokolláris jellegűek voltak, inkább "rangrejtve" járta Európát, így többet láthatott. Kortársai feljegyezték róla, hogy rendkívül művelt ember volt, érdeklődése szerteágazó. Olvasottsága bámulatra méltó. Mivel sokszor álmatlanság gyötörte, az éjszakákat is olvasásra fordította. A Nemzeti Kaszinó könyvtára egyik legszorgalmasabb olvasójának számított. Miniszterként is szabad vasárnapja délelőttjeit itt töltötte olvasással. Sokat adott a szép, olvasható írásra. Többször jelentette ki, nevünket úgy kell aláírni, hogy más is elolvashassa.

Szalay Imre Trefort Ágostont, az embert röviden a következőképpen írta le:

"Alacsony, izmos termetén ülő, erélyes tartású feje, kissé erős, hajlott orra, magas, nyílt homloka, ősz hajától és szakállától pompásan elütő, ragyogó sötétbarna szeme hű tükre volt szeretetreméltó - ártatlan tréfára szívesen hajló - alapjában igazi franciás könnyűvérű kedélyének, mely alatt ez az óriási olvasottságú, finom műveltségű, magas látókörű és emberismeretben gazdag férfiú mélyen érző szívet rejtett. Áldozatkész, szeretetteljes, gyengéd családapa és barát volt…"

Amikor meghalt, a Magyar Tudományos Akadémia az alábbi gyászjelentést adta ki:

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Mély megilletődéssel jelenti nagyérdemű elnökének, igazgató és tiszteleti tagjának TREFORT ÁGOSTONNAK augusztus hó 22-ikén 1 Ľ órakor történt gyászos elhunytát, és a gyászünnepélyre, mely augusztus hó 24-ikén, pénteken délután 5 órakor a Magyar Tudományos Akadémia palotájának oszlopcsarnokában tartatik meg, az Akadémia minden rendű tagjait meghívja.